Asta

Asta. Reykjavikban az 1950-es evek elejen ezt a nevet adja Sigvaldi es Helga masodszulott lanyuknak. "Asta lete a szeretetbol fakad, es szeretetben nevelkedik majd" - gondoljak a szulok, hiszen a kislany az izlandi irodalom egyik nagy hosnejenek nevet viseli, raadasul az ast szeretetet jelent.Azonban az idill nem sokkal kesobb szertefoszlik: Helga elhagyja ferjet es lanyait. Asta neveloanyahoz kerul. Mamacskaval egeszen a kamaszkor bekoszonteig csendesen elnek, am ekkor a lany nyugtalanna, pimassza es izgagava valik. Egy iskolai incidens utan, tizenhat evesen a fovarosbol egy tanyara kuldik, hogy ott toltse a nyarat. Itt, a Nyugati-fjordokban talal ra eloszor a szerelemre Josef oldalan. Ez az uj erzes segithet Astanak, hogy attorje a gatakat, es beteljesitse sorsat, amit a neveben hordoz.Ez a lirai, erzekeny, sok hangon megszolalo uj Stefansson-regeny - mely kirakoskent all ossze a szereplok emlekeibol es az erzeseikhez kapcsolodo koltoi asszociaciokbol - egyszerre szol a szeretet surgeto vagyarol es az arra valo keptelensegrol. Ahogy a De-utschlandfunk irta: olyan ez a konyv, mint egy szomoru Chet Baker-jazzballada.